„A rénnyáj haladtában…”

Kik is a nyelvrokonaink? Hol élnek? Mivel foglalkoznak? Mennyire hasonlít a nyelvük magyar anyanyelvünkhöz? Ha a nyelv rokon, hasonlítanak-e a kultúrák is egymásra? Ezen kérdésekre keres választ a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház új, időszaki kamarakiállítása.

Az kiállításban látható tárgyi anyag nyelvileg legközelebbi, kulturálisan és földrajzilag legtávolabbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik világába kalauzol el bennünket. A hantik és a manysik Nyugat-Szibériában, az Urál hegység és az Ob folyam között, valamint az Ob mellékfolyói mentén élnek. Hagyományos életmódjuk vadászaton, halászaton, rénszarvas-tartáson és gyűjtögetésen alapul, amihez a nyugat-szibériai mocsárvilág, a tajgaövi erdők, a folyók és maga az Ob remek feltételeket kínálnak. Természetesen mindegyik gazdálkodási mód sokat változott az évszázadok alatt, annak függvényében, hogy az éghajlat, a kereslet, az egyes munkafolyamatokra fordítható idő hogyan alakult. A mai napig fontos szerepet játszik e népek – és a területükre betelepülők – számára a vadászat és a halászat, és élnek még rénpásztorok is az Urál vidékén, ám egyre gyakoribb a nagyobb településekre, városokba költöző lakosság aránya.

 

Kiállításunk a Göcseji Falumúzeum és Finnugor Néprajzi Park gyűjteményén alapul, amely a néprajzi kutatásokkal feltárható hagyományos kultúra – a 19. század közepétől a 20. század második feléig terjedő időszak – tárgyi világát mutatja be. Ezt egészítik ki Ruttkay-Miklián Eszter néprajzkutató fényképei, melyek a hantik életét az ezredforduló táján dokumentálták.

< >
<
>

Website by InnoTeq