Ha Reguly Antal 1841-ben nem utazik tovább másfél év finnországi tartózkodás után Szent-Pétervárra, majd az Urálon túlra, hanem szülei és a zirci apát utasítása szerint hazatér Magyarországra, biztosan máshogy értékelnénk ottlétét. Reguly azonban kellőképpen makacs volt ahhoz, hogy megfelelő anyagi fedezet hiányában, a meglevő források kútfőivel szembeszállva is folytassa útját, ahogy az ő nagyratörő tervei diktálták, tehát tovább, mindig új célok felé. Életpályája egészére rátekintve a finnországi időszak a nagy döntés és a felkészülés időszaka, holott akkori megfigyelései önmagukban is értékes forrást jelentenek a korabeli finn életről. A reformkori művelt, csinos ifjú belevetette magát a tanulásba: nyelveket sajátított el, tudományokat tanulmányozott, s közben az idegen ország minden kis részletére figyelt, ahova csak elérhetett a tekintete: a könyvtár és az egyetem mellett bálokba, hangversenyekre járt, majd egy parasztgazdaságba csöppent bele, közben kalandos utazásokat tett, dalokat tanulva az útitársaktól. Mindeközben egyre érett benne az elhatározás, hogy életét a tudománynak szentelje, s ehhez szorgosan rakta le az alapokat is. Útját azonban a kezdetektől kísérte a pénzhiány, melynek megoldásától egyre távolabb került, ahogy a polgári foglalkozásról lemondva a tudományos pálya felé indult. Csak támogatókra számíthatott, ehhez viszont – maga is tudta – eredményeket kellett felmutatnia. A létkérdések elől a tanulmányokban talált vigaszt, és a szellemi kihívás túllendítette minden akadályon.
Kiállításunkkal a 100 éves Finnországot köszöntjük a magunk módján – azaz Reguly Antal munkásságán keresztül. 100 tablónkon Reguly finnországi leveleiből, jegyzeteiből, a róla megjelent cikkekből idézünk.
1 szó mint 100: nézzük, mivel is töltötte idejét Reguly Antal 1839-41-ben a Finn Nagyhercegségben.
