2015-ben egy régi álmunk vált valóra azzal, hogy a Városlődi Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola tanulói és felkészítői elfogadták a meghívásunkat az egykori Christkindl-játék bemutatására. Tekintettel arra, hogy Zircen kiemelt szerepe van az iskolai német nemzetiségi nyelvoktatásnak, szerettük volna, ha mindenek előtt a német nemzetiségi tagozatos diákok és a német szakos pedagógusok vesznek részt az egykori karácsonyi népszokás felelevenítésén. Az előadás során megelevenedett, hogyan várták egykor a városlődi családok a christkindlezőket, milyen énekek csendültek fel, milyen ünnepi viselet volt jellemző.
A két évvel ezelőtti bemutatónak nagy sikere volt, ezért külön iskolai kérésre idén a zirci német nemzetiségi tagozatos diákok ismét megtekinthetik nálunk a városlődi gyerekek bemutatóját.
Az egykori karácsony szentesti szokásról így emlékeznek vissza a városlődiek:
„Katalin napján megszűntek a vígasságok, hogy átadják helyüket a karácsonyi készülődésnek. A karácsonyi ünnepkör adventtől vízkeresztig tartott. Az első adventi gyertya meggyújtását követő négy hét szokásvilága nagyon gazdag volt, amit fényével a karácsony koronázott meg.
December 24-én az emberek délig böjtöltek, az ebéd és vacsora is nagyon szerény ételekből állt. E nap nagy eseménye a Christkindli-járás volt. A szokás az ötvenes évek közepéig élt, utána egy időre teljesen megszűnt. 3-4 lány és egy fiú alkotott egy csoportot. A faluban mindig két csoport működött, 13-14 éves gyerekekből összeállítva, minden évben mások. A köszöntésért pénz járt, ezért inkább a szegényebb családok gyermekei részesültek előnyben. A betanítást adventi időben végezte egy-egy olyan idősebb személy, aki maga is volt Christkindli. A gyerekeket egyik szülője elkísérte a betanítást végző asszony vagy férfi lakására. A Christkindliknek csillogóan díszített, hófehér ruhájuk volt. Elkészítése sok munkát igényelt, amihez gyakran a szomszédok, rokonok is hozzásegítettek. Egy-egy csoportra 170-180 ház jutott, így a köszöntést gyakran már délelőtt kezdték, és az a késő esti órákig tartott. Minden családhoz betértek, kihagyni valakit sértés volt. Először a ház előtt énekeltek, így kérve bebocsátást, majd „Dicsértessék a Jézus Krisztus" köszönéssel beléptek a házba. Bent a házban meggyújtották gyertyáikat, és énekelve köszöntöttek. A szereplők csuklóján nyeles csengő lógott, amivel a dallamot kísérték. Az éneklést követően két angyal kiment, és az anyával előre megbeszélt helyről behozták az ajándékokat, amiket szétosztottak a gyerekek között. Ezután az egyik angyal minden családtagot lazán vállon ütött egy vesszőnyalábbal, hogy kiűzze belőlük a rossz szellemeket, az ördögöt, majd békés, boldog karácsonyt kívánva kivonultak. Közben a családfő József kalapjába pénzt hullatott. Esetenként a ruhára varrható selyemszalagokkal és csipkékkel jutalmazták a szép énekeket. Hideg időben meleg teával, kaláccsal is megkínálták őket. Az éjféli misén a Christkindlik az oltár két oldalán álltak, csillogó ruhájukkal emelték a szertartás ünnepélyességét.
A kihalt szokást 1989-ben elevenítették fel újra Városlődön. Először csak egy, majd néhány év múlva ismét két csoport kezdte járni a falut. Betanítójuk kezdetben Tepper Hugóné (Freund Teréz) volt. Halála után Staub Jánosné (Kersner Mária) vette át ezt a feladatot és a mai napig ő tanítja be az énekeket helyi német nyelvjárásban.
Az első ruhákat Frank Józsefné (Blank Erzsébet) készítette, majd Straub Antalné (Eich Mária) folytatta a ruhák varrását és rendben tartását.”
(forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek...)