Névadónkról

Reguly Antal élete és munkássága

Reguly Antal néprajzkutató, nyelvész, folklorista, a finnugor népek közötti kutatás úttörője rövid élete során alapvető kutatásokat végzett. Tudományos eredményeit azonban másoknak kellett feldolgoznia. Az 1819-1858-ig élt kutató hagyatékának jelentős része a mai napig nem került kiadásra. Reguly kutatásainak jelentősége több szempontból is felbecsülhetetlen: a népek kutatásában érvényesített komplex szemlélete jóval megelőzte korát, az általa helyszínen megismert nyelvek és népek száma nagy, tárgygyűjteménye a mai Néprajzi Múzeum legrégibb anyaga. A tanulmányozott népek szemszögéből Reguly gyakran az első, akik egyáltalán szakszerű kutatást végzett közöttük, akinek feljegyzései a legrégebbi írott forrást jelentik. A tudományos hagyaték feldolgozása legalábbis folyamatban van. A személyes életúttal kapcsolatban azonban számtalan kérdés megfelelő forrás hiányában valószínűleg örökre rejtély marad. Éppen e miatt több téves információ, találgatás él a köztudatban, amelyek közül a leggyakrabban érintett kérdés az, hogy vajon miért nem dolgozta fel Reguly hazatérte után anyagait, illetve éppen ennek indoklásaként az "itthon élőhalottként" leélt 10 év toposza.

Kutatásai közül egyedülállóságával, komplexitásával, alaposságával és óriási méretével kiemelkedik az obi-ugor népek között eltöltött másfél év anyaga (1843. decembertől 1845. márciusig).

 

Diákévei

1828-1833 között Reguly Antal a ciszterci rend székesfehérvári gimnáziumába járt, a hatodik osztályt pedig Nagyszombatban végezte el. Ezt követően a győri akadémián tanult bölcseletet.

Tanulmányait mindig kiemelkedő eredménnyel végezte, ahogy ezt a fennmaradt osztálykönyvek is bizonyítják. Az ifjú Reguly személyiségének megismerésére édesapja jóval későbbi, Toldy Ferenc kérésére írt életrajza jelenti szinte az egyetlen forrást. Ebből kitűnik, hogy Regulyt a tudományok mellett a művészetek és a sport is vonzották. Győri tanulmányai alatt az ásványtannal is megismerkedett. A világlátás vágyának korai megnyilatkozását láthatjuk abban, hogy Magyarország vármegyéiről, azok természeti környezetéről, történelmi nevezetességeiről külön füzetet kezdett el vezetni. A győri pezsgő diákéletről annak az olvasókörnek a dokumentumai tanúskodnak, melynek Reguly is tagja volt.

Tanárai közül Maár Bonifác, a győri akadémia történelemtanára játszotta a legfontosabb szerepet Reguly pályájának alakulásában. Reguly az iskola elhagyása után is tartotta vele a kapcsolatot. Maár Bonifác az, aki elsőként értesítette a magyar tudományos életet Reguly nyugat- és észak-európai útjáról, tudományos kutatási terveiről, és ő kért számára először támogatást.

 

Pesti egyetemi évei, bécsi és észak-magyarországi útja

Győri tanulmányai befejeztével Reguly Antal 1836-1839-ig a pesti egyetem jogi fakultásának lett hallgatója. A jogi pálya azonban egyáltalán nem vonzotta. Már egyetemi hallgató korában nagyobb tanulmányutakat tett. 1837 nyarán Villax Ferdinánd zirci apát támogatása jóvoltából egy hónapot töltött Bécsben, a következő nyáron pedig a felső-magyarországi bányavárosokat járta sorra, szintén az apát anyagi és szellemi támogatásával. Villax Ferdinánd a későbbiek során is hathatósan segítette Reguly pályájának alakulását.

Észak-magyarországi útján Reguly kezdetben az apát által javasolt útvonalon haladt, a Garam völgyén keresztül Lubló érintésével Késmárkig. Ezután azonban - az előzetes tervektől eltérően - ahelyett, hogy hazafelé indult volna, Bártfán át Lemberg és Krakkó felé indult. 1838. augusztus 12-én megkezdett utazásáról valószínűleg csak szeptember végén-október elején tért vissza.

Ezen útjának első felén Reguly magyar nyelvű feljegyzéseket készített. Naplója a korra jellemző útirajzok modorában készült, ám az irodalmias színezetű tájleírások és elbeszélések mellett részletes tudományos megfigyeléseket is tartalmaz a legkülönbözőbb témákban, a természetrajztól az ásványtanon át a bányászat és pénzverés technikájáig.

 

Nyugat-európai útja

1839-ben Reguly befejezte jogi tanulmányait Pesten, és kifejezetten utazási szándékai miatt előrehozott vizsgái után nyugat-európai tanulmányútra indult. Anyagi támogatást szülei mellett ismét Villax Ferdinánd zirci apáttól kapott. Eredeti terveiben a cseh és német városok bejárása, majd Dánia, Skandinávia megismerése szerepelt. Néhány hónapra tervezett tanulmányútjáról azonban csak 1847-ben tért haza újra Magyarországra.

Utazásáról ismét készített feljegyzéseket, és részletes beszámolók találhatók szüleinek írott leveleiben is. Vasúton, kocsin, hajón és gyalog megtett útjának legfontosabb állomásai Prága, Berlin, Hamburg, Koppenhága, Stockholm voltak.

Svédországba a skandináv mitológia vonzotta. A táj megismerésével szerette volna jobban megérteni az északi népek kultúráját. Stockholmban azonban egész életét meghatározó élményben volt része: a királyi könyvtárban megismerkedett Arvidson száműzetésben élő finn tudóssal. Ő volt az, aki Reguly figyelmét felhívta a finnugor nyelvrokonság tényére. Reguly azonnal hozzákezdett a téma tanulmányozásához: elolvasta Sajnovics János “Demonstratio”-ját, Gyarmathi Sámuel “Affinitas”-át. Arvidson bíztatására elhatározta, hogy - hazautazás helyett - Finnországba indul.

 

Finnországi tartózkodása

Reguly 1839. november 8-án lépett finn földre.

A finn tudományos és társasági élet nagy szeretettel és bizalommal fogadta. Reguly lelkesen és nagy szorgalommal haladt a maga számára kijelölt úton: először az akkori Finnországban nélkülözhetetlen svéd, majd a finn nyelvet sajátította el, később a számi (lapp) és az észt nyelvvel ismerkedett meg, közben pedig a nyelvészeti, néprajzi, földrajzi, antropológiai és történelmi szakirodalmat tanulmányozta.

Finnországi utazásai során személyesen is megismerkedett a finn népköltészettel, lappföldi utazásán pedig már néprajzi tárgyakat is gyűjtött. Karjalába, a Kalevala szülőhazájába is eljutott, sőt a vótok között is végzett folklórgyűjtést. Finnországi naplójában értékes megfigyeléseket rögzített a bejárt vidékről.

Két évet töltött Finnországban, s valójában ezalatt alakultak ki tudományos tervei. A megismert balti-finn nyelveket összevetve a magyarral arra a következtetésre jutott, hogy nyelvünk legközelebbi rokonságát nem ott, hanem a keleti finnugor, leginkább az obi-ugor nyelvek körében kell keresnie. A Finn Irodalmi Társaság levelező tagjává választja a 21 éves Regulyt, aki a legjobb ajánlólevelekkel indul az oroszországi tudományos élet központja, Szentpétervár felé.

Szentpétervár

Szentpéterváron az ifjú Reguly az orosz mellett a mari (cseremisz), mordvin és komi (zürjén) nyelv tanulmányozásához látott, és számos tudományágban képezte magát. Tanítómesterei és pártfogói közül legjelentősebb talán a német származású Karl Maximovics Baer akadémikus, akitől az embertan akkori legkorszerűbb módszereit sajátította el. Körvonalazódó szibériai expedícióját az orosz tudományos körök támogatták volna, ám Reguly vágya az volt, hogy magyar megbízásból vihesse véghez terveit.

1841. június 11-től 1843 őszéig időzött Péterváron. Tervei és reményei mellett azonban kétségek és állandósuló pénzhiány gyötrik. A megfeszített munka és a bizonytalanság súlyos betegségbe sodorja. Megnyugvást ekkor is, mint végig pétervári tartózkodása alatt, egy magyar származású magas rangú hivatalnok, Balugyánszky Mihály házában talált.

Munkájának új lendületet a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának híre adott.

 

Támogatói

Regulyt utazásai során egy kellemetlen, állandó útitárs kísérte: a pénzhiány.

Már finnországi tartózkodása során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyszabású terveit megfelelő anyagi támogatás nélkül nem tudja folytatni. Volt győri történelemtanárán, Maár Bonifácon és Villax Ferdinánd zirci apáton keresztül próbált a magyar tudományos élettől támogatást kérni.

Toldy Ferenc el is érte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 200 forint segélyt küldjön Regulynak, a további támogatást pedig Reguly beszámolójától tették függővé. 1842. május 2-án érkezett Pestre Reguly „Jelentése a Magyar Akadémiához”. Ebben felvázolta a finnugor rokonság kérdésének eddigi kutatási eredményeit, és bemutatta az elvégzendő feladatokat. A világosan szerkesztett tudományos mű mindenkit meggyőzött Reguly terveinek fontosságáról, ám a Magyar Tudományos Akadémia anyagi források hiányában nem tudott támogatást nyújtani. Reguly elkeseredettségében már hazatérését fontolgatja, majd orosz birodalmi megbízás elfogadását tervezi, mikor a Magyar Tudományos Akadémia 1842. novemberi gyűlése gróf Széchenyi István és Mednyánszky Alajos pártfogása révén 1000 pengő forint támogatást ajánlott meg számára. Az Akadémia az ígért pénzösszeg előteremtésére országos gyűjtést indított, aminek szervezésével Veszprém megyét bízta meg. Az udvar 300 váltó forinttal járult hozzá az út sikeréhez. Emellett megalakult a Reguly-társaság, amely egy Reguly-könyv kiadásával kívánta támogatni az utazót. 1843-tól Reguly az Akadémia levelező tagja.

A támogatási összeget Reguly csak jóval később, részletekben kapta meg, így a támogatás ígéretével és Baer személyes kölcsöne segítségével indult el 1843. október 9-én az Ural felé.

 

Obi-ugor kutatásai

1843. december 4-én kelt át az Uralon, és érte el Verchoturjét. Itt kezdte meg manysi (vogul) kutatásait. Két kísérője, Jurkina és Baktjár segítségével hamar jártas lett a nyelvben. Szótári és nyelvtani adatok mellett folklórszövegeket is feljegyez. A hősénekek tartalmából az obi-ugor történelem addig nem is sejtett részleteire derít fényt. A medveénekek alapján pedig feltárult előtte a medvekultusz. Még dallamokat is lekottázott. Bejárta a Konda folyó vidékén lévő manysi településeket, majd Pelimszkojéban időzött, ahol antropológiai és néprajzi gyűjtéseket is végzett. 1844 nyarán a Szoszva folyó mentén folytatta kutatásait.

Októbertől a hanti (osztják) nép megismerésébe kezdett. Obdorszkba (ma Szalehard) utazott, az északi hantik egyik központjába. Amint az Ob befagyott, átkelt rajta, és az Ural északi területeit járta be. Geográfiai adatok mellett a rénszarvasaikkal nomadizáló hantik és nyenyecek életére vonatkozó gyűjtéseket végzett. A hosszú telet Berjozovban töltötte a hanti nyelv és kultúra tanulmányozásával. Túlfeszített tempóban dolgozik, közben rengeteget nélkülöz, betegségekkel kínlódik. 1845. március 3-án visszaindul Kazanyba.

 

Mordvinok, marik, csuvasok között

Kimerülten, betegen érkezett Kazanyba. Itt az Akadémia új megbízása várta: felkérés a mordvin, a mari (cseremisz) és a csuvas nyelv tanulmányozására. Az orosz birodalom területén élő népek nyelvét először a keresztény misszionáriusok tanulmányozták. Elsőként Biblia-részletek és imák fordításai készültek el az írásbeliséggel nem rendelkező népek nyelvén. Mari nyelvtanulmányait Reguly a rajfai kolostorban kezdte meg, amely a mari területen folyó misszionáriusmunka központja volt. A kolostorban munkája mellett egészségére is nagyobb gondot fordíthatott. Ősszel betegen indult útnak a mordvin nép kutatására. A mezőgazdasági munkák miatt kedvezőtlen időpont nehezítette munkáját, anyagi gondok keserítették életét. Télre Kazanyba visszatérve folytatja csuvas tanulmányait, a tavaszt viszont ismét úton, a hegyi marik között töltötte. A Volga-vidéki népek körében gyűjtött gazdag nyelvészeti anyag, és rendezett jegyzetek birtokában 1846 nyarán érkezett vissza Szentpétervárra.

 

Ural-térképe

Szentpétervárra visszaérkeztekor - amint megromlott egészségi állapota engedte - hozzáfogott az Ural északi fele első részletes térképének elkészítéshez. Három év alatt kb. 385 ezer km2-t járt be, 30 ezer kilométer utat téve meg. Erről készülő földabrosza határait a környező területeket ábrázoló korábbi térképek segítségével vonta meg. A részletes kidolgozáshoz közigazgatási lajstromok mellett azonban csak saját adataira támaszkodhatott: egyrészt tapasztalataira, másrészt a helyi lakosságtól gyűjtött információkra. A térkép fontos jellemzője, hogy nemcsak a földrajzi objektumokat, hanem azok neveit, valamint a vidék bizonyos néprajzi jellemzőit is tartalmazza, így például az állattartás és a földművelés határát. A minden műszeres mérést nélkülöző térképet a későbbi felmérések csak pontosítani tudták, részletgazdagságát azonban nem múlták felül.

Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére végzett munkával 1847 januárjában készült el. Szöveget nem írt a térképhez; a tudományos élet Köppenhez intézett, majd publikált részletes leveléből tudhatta meg a magyarázatokat.

Itthon a Magyar Tudományos Akadémia 1856. június 2-i, illetve június 30-i előadásán mutatta be térképét.

 

Pesten
Hosszú utazásai után 1847 szeptemberében látogatott először haza szüleihez, utána pedig németországi gyógyfürdőkbe utazott, hogy egészségi állapotát helyrehozza. Haláláig szinte évente részt vett különböző kúrákon.

Távollétében az Akadémia novemberi ülésén az első magyarországi néprajzi kiállításként bemutatták az általa gyűjtött tárgyakat. Az anyag a Nemzeti Múzeumba került, ahol az 1872-ben megalakuló Néprajzi Tár - a mai Néprajzi Múzeum elődje - alapjait vetette meg.

1848 júniusában a forradalmi kormány kultuszminisztere, Eötvös József - szintén távollétében - kinevezte az Egyetemi Könyvtár első őrévé. A szabadságharc leverése után a döntést átmenetileg érvénytelenítették, így az 1849-ben végleg hazatérő Reguly csak 1950 januárjában foglalta el állását.

Itthon Reguly - a várakozások ellenére - nem fogott gyűjtött anyaga feldolgozásához, hanem újabb kutatásokat végzett. Akadémiai székfoglalóját a „dzsungár nép” magyarral való állítólagos rokonságáról írta, ám a finnugor nyelvrokonság kérdéséről itt sem nyilatkozik.

Az Akadémia nyomására 1857 őszén Hunfalvy Pál segítségével nekifogott manysi (vogul) anyaga rendezéséhez. A kezdeti nehézségek után a munka jól haladt. A feldolgozást váratlan halála szakította félbe. 1858 augusztus 23-án agyvérzés oltotta ki életét.

 

Magyarországi kutatásai

Reguly nem nyilatkozott, mert nem is nyilatkozhatott a rokonság kérdésében: nem állt ugyanis rendelkezésére az összehasonlítás céljainak megfelelő magyar anyag.

Nyelvészeti, földrajzi, történelmi, antropológiai, etnográfiai ismereteit új módszerekkel, például az akkor induló fényképezés technikájának elsajátításával bővítette, és hozzálátott a kor tudományos színvonalát jóval meghaladó magyarországi kutatásaihoz. Módszerében nemcsak az egyedülálló, hogy helyszíni kutatás során ő fényképezett magyar kutatóként először, valamint ő végzett elsőként antropológiai méréseket, hanem az is, hogy sokoldalú ismeretei révén komplex szemléletet tudott érvényesíteni vizsgálódásaiban.

Szórványos alföldi feljegyzései mellett 1857. augusztus 31-től október 10-ig Palócföldön végzett részletes kutatásokat. Ezen az útján készített feljegyzései a palóckutatás értékes forrásai, egyszersmind a magyar néprajztudomány kialakulásának egyik fontos dokumentuma. Fényképei valószínűleg nem maradtak fenn.

Website by InnoTeq